Egy kis SzÖSzszenet a nyár margójára...

Egy ilyen ragyogóan napsütéses napon könnyű szívvel gondolunk vissza az elmúlt nyárra és akaratlanul is megfogalmazódik bennünk néhány évértékelő gondolat. Az ősz érkeztével már a következő tavasszal elvetendő magjainkat számlálgatjuk, számot vetünk  kertünk-portánk, s a magunk teljesítményével.
Tavasszal az időjárás megtréfált bennünket, mert a hideg télből egyszerre a nyárba csöppentünk és ez a hirtelen váltás az egész szezonra rányomta bélyegét. Minden növény egy kicsit azt érezte, hogy elkéstünk-gyerünk-gyerünk-gyorsabban. Szinte minden növénykultúránkra jellemző lett a „ligetes” megjelenés, a nem egyöntetű növekedés. (Mangalica malackáink legnagyobb örömére. ) Ezzel együtt egy folyamatos, nem szűnő, csökkenni nem akaró  kártevő-dömping jelentkezett, amely meglepő makacssággal még mindig kitart. Érezhető volt ez a tavaszi kelkáposztáinknál és fogjátok majd tapasztalni a téli szezon egérrágta batátáinál.
Dacára a kemény, forró, aszályos nyárnak mégis pozitívan értékeljük a magunk és kertünk teljesítményét, mert hiszen minden gyümölcsfánk megmaradt, jövőre már gyümölcsöt remélünk tőlük. Az állataink létszámát tenyésztéssel folyamatosan növeltük, jövőre már 15 anyanyúl fogja biztosítani az egészséges, tiszta nyuszi husit. Csirkéket nem vágtunk az idén, csak a néhány felesleges kakast, valamint jól sikerültek a keltetések is, úgyhogy az elkövetkező szezonra már a mostani 25 tojó helyett 50-55 pipi biztosítja a tojásokat és nem mellesleg gazolja a gyümölcsös kertet.
Mint tudjátok, a gazdaságunk 5 ha területtel rendelkezik, ebből 2 ha gyümölcsös, 2 ha takarmány növény (idén 1 ha kukocica és 1 ha rozs) 0.5 ha pihentetett, 0.5 ha zöldséges. Sajnos az 1 ha bio rozs aratásának „maceráját” egyetlen kombájnos sem vállalta, így azt szemestől-szárastól lezúztuk, báláztuk és a nyulak örvendeznek neki. Pedig már elképzeltem a saját rozskenyerünket.:(( Talán majd jövőre. Majd még megálmodjuk a télen. Álmodunk, s tervezzük a jövőt…